Az én kenyerem
Nem éppen most kezdtem a kenyérsütést. Évek óta művelem e nemes tevékenységet. Először kézi dagasztással, ahogy anyáink is sütötték, közöttük az én édesanyám is. Az Ő kenyerének azóta is számban van az íze. Minden bolti kenyér megszegésekor reménykedtem: hátha ez lesz az a kenyér, amiben ráismerek a jól megszokott ízre. De nem, ez eddig soha nem történt meg.

És most, illetve évekkel ezelőtt történt valami, ami miatt megszületett az elhatározás fejemben a kenyérsütést illetően. Egyrészt találtam számtalan kenyérsütéshez való receptet az interneten, meg szakácskönyvekben. Eleinte csak hasonlítgattam őket egymáshoz és csodálkoztam, hogy milyen sok fajta kenyér létezik manapság. Bezzeg abban az időben legfeljebb tájanként különböztek a kenyerek. De mindegyik nagyon finom volt és ami a legfőbb, hogy akár egy hét után is ugyan olyan kellemes ízű maradt, mint az első napon, amikor kivették a kemencéből.
Bezzeg a mostani! Sokszor már a vásárlás napján is nagy elszántság kell, hogy az ember egyen belőle. Napok múltával pedig...No, arról meg jobb nem is beszélni.

Szóval, egyrészt, hogy az elméleti tudományok forrását megleltem, másrészt pedig néhány olyan negatív élményben volt részem vásárlás közben, ami végképp tettekké érlelte elhatározásomat. Szemtanúja voltan ugyanis vásárlások alkalmával olyan jeleneteknek, miszerint az üzlet polcaira kirakott kenyereket egymás után tapogatják a vásárlók. Sok esetben megfázva, náthásan, koszos kézzel, merthogy csak meg kell állapítani valahogy a vásárolni kívánt kenyér frissességét. Néhány ilyen tapasztalás után jött a végső elhatározás: én is sütök kenyeret. Kiválasztottam hát a legegyszerűbb és legszimpatikusabb receptet és pár óra elteltével kész is volt az első magam sütötte kenyér, ami olyan jól sikerült, hogy a röpke családi népszavazás után kötelességem lett a rendszeres sütés. Azóta nem került az asztalunkra bolti kenyér. Viszont hamar rájöttem, hogy naponta kenyeret sütni azzal a módszerrel nagyon fáradtságos és szinte lehetetlen. Választani kellett: vissza a bolti kenyérhez, vagy gépesíteni a termelést. Természetesen az utóbbit választottam és azóta is sütöm a kenyeret minden nap, vagy minden másnap, ahogy szükséges.

De nem ilyen szép az élet! A sok használattól ugyanis kezd az aranyos kis „pék mesterem” rohamosan amortizálódni. Viszont nem nagyon van kedvem újabb jelentős összegeket föl áldozni egy újabb masinára. Megint meglovagoltam hát az internetet az ügy érdekében. És pillanatok alatt találtam megoldást, amit első olvasatra nem is hittem. Gondoltam, azoknak, akik nem ettek az anyám kenyeréből, nekik biztosan jó az effajta módszerrel készült kenyér is.

De, amikor rátaláltam az amerikaira, aki személyesen mutatja be egy videón, hogy ő hogyan süti a kenyeret, bizony kezdtem komolyra venni az eddig hihetetlennek tartott megoldást. Azonban még mindig gyanús volt a dolog, hiszen a kenyérsütésnek több ezer éves múltja van. De nem arról híres, hogy csak összedobáljuk a hozzávalókat, kelesztjük valameddig és már süthetjük is, hanem az igen nehéz, fárasztó fizikai munkák sorába tartozott. Ezért volt, hogy a régiek megfelelő méretű kemencében négy-öt nagy kenyeret sütöttek minden alkalommal, hogy a család méretétől függően, de legalább egy hétig elegendő kenyeret állítsanak elő alkalmanként, mert így volt igazán gazdaságos és energiatakarékos a tevékenység. 

Szóval én is nekirugaszkodtam az újmódi sütésnek, ami kezdetben ígéretesnek tűnt.
Elő vettem a nagy kelesztő tálat, mértem bele 3 csésze BL-80-as lisztet, 1 fél tasak szárított élesztőt, 1 teáskanál cukrot, 2 teáskanál sót, az egészet még száraz állapotban alaposan összekevertem és a közepében kialakított mélyedésbe lassan öntöttem a 1,5 csésze langyos vizet, miközben kevertem, hogy  a receptben oly nagyon hangsúlyozott masszát előállítsam.  Amikor ezzel kész voltam, állandó meleg helyre tettem, hogy keljen legalább a duplájára. Amikor ide is sikerült eljutni, felforrósítottam a sütőt, benne a lefedhető sütőedénnyel. Közben a tésztát lisztezett deszkán a megadott módon hajtogattam és zsupsz, bele a forró sütőedénybe, majd a sütőbe. 30 perc fedő alatt, 30 perc fedő nélküli sütés következett.
Az eredmény egy ehető kenyér, semmi több. Nálam elmaradtak az istenített  tulajdonságok. Viszont kaptam helyette olyan plusz munkákat, amiről a film nem szól.

Ezek: az eszközök előkészítése, a hozzávalók  összekeverése, a téászta hajtogatása, ami félrevezetően nem egy perc, de sokkal több, a kelesztő tál, a nyújtódeszka elmosása, a kezünk tésztától való megmosása, a különféle instrumentumok elpakolása. Ha az időket összeadjuk, ez bizony több, mint fél óra, míg a gépi sütésnél ez max. 10 perc, ami a minden napos kenyérsütésnél igazán nem mindegy.

Félreértés ne essék, nem a dagasztásnélküli kenyérsütés ellen vagyok, de nekem egyelőre nem jött be. Ennek ellenére nem adom fel, próbálkozok tovább, azonban most kénytelen vagyok módosítani a kenyérsütés művészetét.

Ismét az interneten kötöttem ki. Nem hiába! Csakhamar találtam egy írást, ami azt bizonygatta, hogy a kenyérsütésnél nem spórolható meg a dagasztás, mert igazi, jó kenyeret csak akkor kaphatunk, ha a tészta kellően ki van dolgozva, meg van kelesztve és elegendő levegő van hozzá adagolva, de egyébként mentes minden adalékanyagtól, amit a "kenyérgyárak", -mint állagjavító- adagolnak a tésztába.
A kézzel való mindennapos dagasztást a kezdetek kezdetén elvetettem. De dagasztani kell! Nincs hát más választás, mint ötvözni a gépi és a hagyományos kenyérsütés elemeit. Vagyis dagasztani géppel, keleszteni és sütni elektromos, vagy gáz sütőben-akinek van-kemencében.

Én az alábbi módon sütök hagyományos kenyeret modern eszközökkel

Készítsük elő a kovászt, futtassunk fel kb. 1 dkg élesztőt egy evőkanálnyi langyos, cukros vízben. A kenyérsütő gép üstjébe töltsünk  450 ml 20-25 C fokos vizet, egy evőkanál étolajat, dobjunk bele két teáskanál sót, adjunk hozzá 75 dkg lisztet, a kovászt, a  és a felfuttatott élesztőt. Az üstöt tegyük a gépbe és a dagasztó programot indítsuk el. A dagasztás elején figyeljük a tészta állagát, hogy az nokedli jellegű legyen. Ha szükséges, adjunk hozzá vizet, vagy éppen lisztet. A dagasztás kb. 20 percig tart, de a gép másfél óra után áll le. Ekkor vegyük ki az üstöt a gépből és a legalább duplájára kelt tésztát öntsük át az előmelegített sütőedénybe. Konyharuhával takarjuk le és hagyjuk kelni addig, amíg a tészta növekedése megáll. Közben a sütőt gyújtsuk be, 8-as fokozaton melegítsük fél órán keresztül, majd vegyük le a konyharuhát a tésztáról, borítsuk rá az edényre a fedelet és tegyük a sütőbe. Lefedve süssük 30 percig, majd fedő nélkül is 30 percig. Kapcsoljuk ki a sütőt, vegyük ki a kenyeret, tegyük rácsra és hagyjuk kihűlni, csak utána vágjuk fel. Ennyi nyersanagból kb. egy kilós gyönyörű kenyerünk lesz.

Kovászmag készítés:

Egy dió nagyságú tésztát gyűjtsünk össze a dagasztóüst faláról, gyúrjuk össze liszttel, majd szárítsuk meg és tegyük félre! Ezt a következő kenyérsütésnél apróra törjük, vizet adunk hozzá és pár órán keresztül áztatjuk. Ezután kivesszük a fel nem oldódott részt és a léhez, annyi lisztet keverünk, hogy nokedlitészta sűrűségű masszát kapjunk, majd pár órán át meleg helyen kelni hagyjuk.
Ez a kelesztett kovász. Ez szolgál majd alapul a következő kenyerünk elkészítéséhez.